A legtöbb ember, aki felismeri azt a tényt, hogy túlsúlyos vagy fogyókúrára szánja el magát, vagy szakember segítségét kérik. Egy klinikai szakpszichológus tanulmányt végzett az elhízott emberek személyiség jellemzőinek összefüggését az elhízás tényével. Harasztiné Dr. Sárosi Ilona szerint, a dietetikusoknak fontos a teljes körültekintés páciensükkel kapcsolatban. Fontos megismerni a ,,beteg” motivációját, valamint jelen helyzetbeli pszichés állapotán kívül személyiségi jellemzőit. Így lehet megtalálni a tökéletes megoldást.

Szociológiai szemmel nézve megemlíthető a túlsúlyos emberek egyfajta kirekesztése a társadalmi szférából, melynek következményeként felléphet szorongás, vagy depresszió.

Többen állítják, hogy ez pont fordítottan működik és elsődlegesen alakulnak ki a fent említett pszichés zavarok, melyek következményeként léphet fel az elhízás.

Nem állapítható meg egyértelműen, hogy egy konkrét dolog miatt alakulhat ki a túlsúly, sok tényező kombinációja idézi elő.

A doktornő arra a kérdésre kereste a választ a következő kutatásában, hogy vajon minden túlsúlyos személy szenved pszichés zavarokban? Sok szakirodalom állítja, hogy igen, azonban rengeteg ellentmondást is felfedezhetünk. Mindamellett, hogy megvizsgálja a lelki deformitásokat, figyelembe veszi az adott személyek személyiségjegyeit. A vizsgálatban összesen 20 fő vett részt, közülük 15 hölgy és 5 férfi. Átlag életkoruk 48 év volt, valamint túlsúlyuk alapján besorolhatóak voltak az elhízottak kategóriájába. Többfajta kutatási módszert alkalmazott, többek közt Spielberg kérdőívet, mely a szorongás nagyságát mutatta ki, Beck kérdőív segítségével a depresszió mértékét stb.

Vizsgálati eredmények: A kutatásban használt Leary teszt alapján a végső eredményhez 3 különböző ( ,,A”, ,,B”, ,,C”) csoportot állapított meg.

,,A” csoport: (8 fő) Csak női betegek alkották.

Jellemzőikként említhető meg:

- a beszűkültség,

- depresszív személyiségkép

- fóbiás félelmek

- nehéz döntéshozó képesség

A depresszió kérdőívben rendkívül magas szintet értek el, melyhez nyomott hangulat társult. Hiányzott belőlük a jövő felé tekintés, a kreativitás és maga a realitás is. A depresszív állapot kiindulópontja maga a sikertelenség, veszteség élménye volt. Manapság ez nem új keletű, hiszen okozhatja haláleset, magány, válás, munkahely elvesztés, vagy rosszabb esetben ezek kombinációja.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy szorongásértékük is jóval túlszárnyalta az átlagot.

Elégedetlenek voltak testükkel, énképük nagyfokú negativitást mutatott.

Az ebbe a csoportba tartozók kis motivációval rendelkeztek a betegségükkel való szembeszállásra, közömbösséget mutattak, inkább választották a beletörődést.

A kutatás kimutatta, hogy ezek az emberek választják többnyire a szépészeti beavatkozásokat, melyek segítségével, nekik semmi teendőjük nincs.

A túlsúly kialakulásának alapjaként szolgálhat a depresszió. A védekező mechanizmusként felhasznált evés tevékenysége egy fajta örömszerzési lehetőséget kínál. A nagyfokú táplálékfelvétel gyökerezhet az anya-gyermek kapcsolat hiányából. A szeretethiányt evéssel pótolják, hiszen sokak életében ez az egyetlen kontaktus az édesanyával, mikor megeteti. Az érintés, gondoskodás hiánya nagyban hozzájárul a későbbi felnőttkor személyiség elhajlásaihoz. Tehát a túlevés egy tudat alatti folyamat sokakban. Ha folyamatos kudarcélmények érik a pácienst, egyfajta mély depresszióba is átmehet a folyamat, melynek során megjeleni a halál gondolata. (,, legyek még kövérebb, hogy senki se szeressen, majd csak belehalok…”)

,,B” csoport: (10 fő: 4 férfi és 6 nő)

Viszonylag domináns személyekről beszélhetünk. Precíz, pontos, a tényekhez szorosan ragaszkodó emberek. Nem képesek egy pillanatra sem lazítani, így jóformán a pihenésre is képtelenek, szorongás érzése tör rájuk egy-egy tehetetlen pillanatban.

Erről a csoportról azonban megállapítható, hogy a depresszió jelei nincsenek jelen az életükben, valamint szorongásértékük sem múlja nagymértékben felül az átlagot.

A testképről alkotott vélemény negatív, ám a maguk által alkotott kép teljesen reális, szilárd értékrendeket képviselnek.

Miért is híznak el ők? Az evés egyfajta szorongás szabályozó. A feszített élettempó mellett sokan nyilatkoztak úgy, hogy napközben alig esznek, azonban ezt felváltja a hazaérkezés pillanata, mikor kénszeres érzésként tör rá az evés.

Összegezve a számadatokat, az ,,A” csoport tagjai elhízottabbak voltak, mint a ,,B” tagjai. Az első csoport tagjai több szénhidrátot fogyasztottak. A ,,B” csoportban résztvevők ugyan kevesebb szénhidrátot vettek magukhoz, de nagy mennyiséget vettek magukhoz este és ezt követőek a késő esti órákban újra.